Elérhetőségek

Haynal Valerie Kay

Cím: 7926 Vásárosbéc,
Postahivatal
Mobil: +36205246502
E-mail: haynalvalerieartist@gmail.com
Közösségi média


Bemutatkozás


                                                       H. Valerie

Különös sorsból született különös festészet H. Valié. Valerie Haynal Kay az Amerikai Egyesült Államokban született 1956-ban. A kaliforniai Redwood Cityben nőtt fel, de édesapja vitorlázó szenvedélye jóvoltából sok időt töltött a tengereken, a fél világot körbehajózva. 2009-ben költözött végleg Magyarországra magyar származású férjével, Rudy Haynal (Hajnal Rezső) ötvösművésszel. Az első képzőművészeti inspirációkat bizonyosan férjétől, és annak barátjától, az akkor Los Angelesben élő Szász Endrétől kapta, s már Amerikában folytatott művészeti tanulmányokat a Santa Cruz-i egyetemen és a San Franciscó-i Berkeleyn. Aztán – ahogy a fiatal művészekre általában jellemző, hogy hosszabb külföldi tanulmányutakat tesznek, a magyarok például Budapestről Párizsba, Rómába – H. Vali Amerikából Budapestre jött tanulmányútra a kilencvenes években többször is. Előszőr Gyémánt László óbudai festőiskolájában tanult, később magánúton Patay Lászlónál, aki „főállásban” a Képzőművészeti Egyetem anatómia tanszékének volt a vezetője. Magába építette mindkét mester rajzi maximalizmusát, anatómiai tudatosságát, de képi világában az alakok sokszor nem követik a klasszikus arányokat. Olykor közelebb áll hozzá a naivok és a népművészet lényegre koncentráló, „szabadabb” kifejezésmódja, miközben a költészettel átszőtt hiperrealizmus sem idegen tőle. Minden képén van valami különös kettősség: gyermeki rácsodálkozás, és mély filozófia. Perfekció és rebbenő bizonytalanság. Már-már idilli szépség, s a mögötte fölsejlő dráma, szorongást keltő fenyegetés, vagy egy általunk végiggondolandó gondolat, amire beszédes metaforák, hétköznapi jelentésükön túlmutató tárgyak késztetnek ellenállhatatlanul. Ilyen például egy gyönyörű napraforgós csendélete, melyen a sárga virágok tomboló szépsége uralja a képet, s az idillt csak fokozza egy magot csipegető kicsi kék madár. A kép címe: Macsakaárnyék. Nem a macska kúszik be fenyegetően, csak a halvány árnyéka sejlik a kép sarkában. Figyelmeztetően. Mint valami rejtett memento mori: a halál árnyékában élünk, s ahogy a madár, mi sem tudhatjuk, mikor jön értünk. H. Vali – talán leggyakoribb motívumai – a különös szépségű öregasszonyok azonban mintha tudnák mindezt. Az élet fonala című képen az öregasszony kötöget, szeme a távolba réved, mögötte látszik életének elmúlt tavasza, nyara, ősze, ő már a télben ül, megszokásból még szövi az életfonalát, s nem törődik vele, hogy fekete madarak már bontják a szőttest, s viszik szerteszét a szálakat.

Ezek a különös kettősségek bizonyosan a sorsából származnak: abból, hogy amerikai polgárból magyar művész lett. A személyiség, a neveltetés, a nyelv mind amerikai gyökerű, de a festői én szinte teljesen magyar. Nemcsak a hazai mesterek, hanem a magyar táj ihlető ereje, és a magyar sorstragédiák mély átélése miatt is.

Első festői korszakának egyik fő vonala éppen ez: a magyarrá válás útja. Érzéseit legközvetlenebbül a „Tükörkép” fejezi ki, melyben az amerikai lány áll a tükör előtt, s a tükörben önmagát már magyar ruhában, magyar pártában látja, láttatja. Ugyanennek szép példája a Trianon c. kép, melyen egy 1920 feliratú kopjafát látunk, mellette egy szomorú székely legénykét. Semmi pátosz, nincs vérző Magyarország, s azt marcangoló mohó fenevadak. Csak egy kopjafa és egy szomorú szempár. A kép mindenkinek azt és annyit mond, amit és amennyit az illető érez, most száz év után.

Valóságos vallomás a Nyár című kép, amely mintha filmkockákból állna, ám a kockák nem időben követik egymást, hanem egy térbe vannak kifeszítve. Mindegyik kocka önálló kép is lehetne, ám ahogy az ikonosztáz képei, ez a sokféleség is egységes élményt nyújt. A fő téma a kép közepén pipacsot szedő lány, előtte kis madár énekli az égre a magyar népmesék indázó virágát, mely a lány feje fölé hajlik. Jobbra markot szedő lány, balra szalmabálák – az aratás mozzanatai –, hátul idilli házak, tájdarabok sejlenek. Magyar nyár ez, magyar tájjal, magyar színekkel, magyar mesékkel, magyar föld fölé hajló lánnyal, akiben nem nehéz fölismerni a festőt magát.

Szimbólumokban talán leggazdagabb különös-szép képét egy angyali szépségű gyermekarc uralja, ám az arc zárt, merev, a világító kék szemek mintha belső titkokat rejtegetnének, s a feszült figyelem mintha befelé irányulna. A képzelet világába. A háttér ennek a gyermeki képzeletnek a kivetülése. Mely képzelet tele van szárnyaló vágyakkal – ennek szimbóluma a világ alighanem legszebb természeti képződménye: a hímporos lepkeszárny – ami egyszerre fejezi ki a boldogság és a szépség törékenységét és mulandóságát is. A képzelet azonban nemcsak a vágyak birodalma, hanem a félelemé, a szorongásé is. A kettő rokonságban is áll egymással, hiszen a szorongás a vágyakozás része, amennyiben vágyunk valamire, s egyben szorongunk, hogy nem érhetjük el. A fölfelé törekvést a színes lepke jelképezi, a süllyedés-zuhanás félelmét a padlóból kiálló kéz. A kettő között kékes-lilás gomolygás a lélek belső világának titkaival, és az érzelmek zűrzavarával, melybe mintegy belevilágít fejmagasságban egy közönséges utcai lámpa fénye. A profán értelem konkrét világossága, az álmok, vágyak, szorongások megfoghatatlanságai között. De ez a lámpa is csak halvány reménysugár, hogy a ráció megfejtheti belső világunk titkait, s uralhatja életünket.

H. Vali több csoportos kiállításon vett részt Amerikában is, Magyarországon is. Itthon legtöbbször férjével közös kiállításokon mutatkozott be a hazai közönségnek, többek közt Budapesten, Miskolcon, Szombathelyen, Veresegyházon, Pécsett, Nagykanizsán, Szigetváron, és saját falujukban, a Zselic dombjai közt megbúvó csakugyan „festői szépségű” Vásárosbécen.

Szále László publicista

 

 

 

 

                                                            


Kapcsolódó galéria




Vissza az előző oldalra!
Haynal Valerie Kay - AngolHaynal Valerie Kay - MagyarHaynal Valerie Kay - Német